Kozma
László
(Miskolc, 1902. november 28. – Budapest, 1983. november 9.)
Kossuth-díjas villamosmérnök, a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagja.
Munkássága kiemelkedő jelentőségű a
távközléstechnika
automatizálása,
elméleti és gyakorlati
kérdéseinek
tisztázása terén, emellett
nevéhez fűződik
az első magyarországi digitális
számítógép, a
MESZ–1
megtervezése és üzembe
állítása
(1957).
MESZ-1(Műegyetemi
Számítógép-1)
Életútja:
Középiskoláit
Szolnokon végezte el, ezt követően a budapesti
József Műegyetemre jelentkezett, de zsidó
származása miatt és a numerus clausus
rendelkezése értelmében
felvételét
elutasították. 1921-ben az újpesti
Egyesült
Izzónál helyezkedett el
villanyszerelőként.
Munkahelye anyagi támogatásával
1925-től a
brnói német műegyetemen végzett
egyetemi
tanulmányokat, villamosmérnöki
oklevelét is
itt szerezte meg 1930-ban. Még ugyanebben az
évben az
American Telephone and Telegraph Company antwerpeni
mérnöki
irodájában kapott állást,
később a
telefontársaság
kutatólaboratóriumának
fejlesztőmérnöke lett. A Belgiumot
megszálló
német csapatok és a nyomukban berendezkedő
náci
hatóságok nyomására
1942-ben
állásából
elbocsátották.
1942-ben visszatért Magyarországra, s az
Egyesült
Izzó
rádiócső-mérési
osztályának műszerészeként
helyezkedett el.
Megromlott
egészségi állapottal tért
haza 1945 augusztusában. A budapesti Standard
Villamossági Rt. telefonmérnöki
osztályán kapott főmérnöki
munkát,
feladata az országos telefonberendezések
tervezési
munkálatainak irányítása
volt. 1948-ban a
gyár műszaki igazgatójává
nevezték
ki, egyidejűleg a budapesti Állami Műszaki Főiskola
tanára lett. 1949-ben átvette a Budapesti Műszaki
Egyetem
vezetékes híradás-technikai
tanszékének vezetését, de
az év
végén a Standardban folyó
szabotázs-
és kémtevékenységet
„leleplező”
Standard-ügy kapcsán, koholt vádak
alapján
letartóztatták. 1950-ben tizenöt
éves
börtönbüntetésre
ítélték.1955-től
1972-es nyugdíjazásáig
ismét a Budapesti
Műszaki Egyetemen tanított, 1960 és 1963
között
a villamosmérnöki kar dékáni
tisztét
is betöltötte.
Budapesti
Műszaki Egyetem
Munkássága:
Elsősorban a
távbeszélő-hálózati
kapcsolástechnika
automatizálásának
kérdéseivel foglalkozott. Belgiumban
töltött
évei során harminchét,
telefonberendezésekkel,
áramkörökkel és
számítógépekkel kapcsolatos
szabadalom
szerzője vagy társszerzője volt, emellett
közreműködött a belgiumi, hollandiai,
svájci
és olaszországi automatikus
telefonközpontok
és
távbeszélő-hálózatok
tervezésében. A második
világháborút követően
mérnökként részt vett a
magyarországi
telefonhálózat
újjáépítésében,
majd a
hálózat fejlesztésére,
forgalmi
méretezésére és a
crossbartechnika
bevezetésére vonatkozó több
mérnöki tervet és javaslatot dolgozott
ki.
Már az 1930-as
években tervezett decimális
kalkulátorberendezést,
voltaképpen jelfogós elektromechanikus
számítógépet, az 1950-es
évektől
aztán a Magyar Tudományos Akadémia
támogatásával foglalkozhatott
számítógépek
tervezésével.
Werner János és Frajka Béla
segítségével 1957-ben
Magyarországon
elsőként állított üzembe
programvezérelt (de az utasításokat
nem
tároló), bináris digitális
számítógépet, amelynek a
MESZ–1
(Műegyetemi
Számítógép–1)
nevet adta.
Ez a három szekrényben elhelyezett, mintegy
600–800
wattos fogyasztású automata kétezer
elektromágneses jelfogóból
épült fel,
s a bebillentyűzött adatok feldolgozását
egy
lyukkártyán tárolt program
végezte el, majd
az eredményt egy írógépből
átalakított, elektromosan vezérelt
billentyűzet
írta ki. A MESZ–1 egyetemi oktatáson
kívüli használatára
már nem
került sor, mert 1959-ben Magyarországon is
megjelent az
első elektroncsöves
számítógép.
1964-ben azonban Kozma a MESZ–1
továbbfejlesztésével
elkészítette az
első magyarországi nyelvstatisztikai automatát,
amely
lyukszalagos
adatbevitel útján nyolcvan
különböző statisztikai feladat egyidejű
megoldására volt alkalmas.
Kozma
László szobra a Budapesti Műszaki
Egyetemen
Társasági
tagságai és elismerései:
A Magyar Tudományos Akadémia 1961-ben levelező,
1976-ban
rendes tagjai sorába emelte, előbb a
híradás-technikai, majd a
távközlési
bizottság munkáját
elnökölte. Tagja volt
a Híradás-technikai
Tudományos
Egyesületnek,
valamint a Felsőoktatási
és Tudományos Tanácsnak
is.
Tudományos
érdemei elismeréseként
1948-ban Kossuth-díjjal, 1960-ban Puskás
Tivadar-díjjal
tüntették ki, 1963-ban a Munka
Érdemrend
aranyfokozatát
vehette át.
Főbb
művei:
A
távbeszélő technika elemei. Budapest,
Standard, 1950, 155 p.
The
new digital computer of the Polytechnical University,
Budapest. in: Periodica Polytechnica 1959. 321–343.
Híradástechnika.
Budapest, Terra, 1964, 512 p.
(Barta Istvánnal)
Távbeszélőtechnika.
Budapest,
Tankönyvkiadó, 1965, 400 p. (Frajka
Bélával)
Távbeszélőtechnika:
Átviteltechnikai
mérnökök számára.
Budapest,
Tankönyvkiadó, 1965, 188 p.
Távbeszélő
technika I–II. Budapest,
Tankönyvkiadó, 1966–1967, 366 + 184 p.
(Frajka
Bélával)
Egy
Kossuth-díjas börtönévei.
Budapest, Új Mandátum, 2001, 222 p.